Minden ősszel hallgathatjuk az emberek panaszkodását az óraátállítás miatt. Ismerek olyanokat, akik krónikus betegséggel élnek. Náluk az őszi óraátállítás soron kívül okozhat rosszullétet. Szerintem is szüntessék meg!
De akkor mi a megoldás? Egész évben a téli vagy inkább a nyári időszámítás szerint éljük az életünket?
(Persze a közép-európai országokhoz is kell alkalmazkodnia az óránknak!)
Télen áll 12 órakor zeniten a nap, az a valós idő. Ha nyáron is a téli időszámítás marad érvényben, akkor itt Magyarországon nyáron is korábban megy le a nap, de az mindegy. Hiszen amúgy is sokáig marad világos. Viszont a leghosszabb napokon hajnali 2-3 óra között kel fel. Tehát alaposan be kellene sötétíteni az ablakokat hajnalban, ha aludni akarunk.
Ha télen a nyári időszámítás szerint éljük az életünket, akkor a legsötétebb napokon reggel 8-kor még sötét lesz. A világ néhány országában kipróbálták ezt a sok őszi panaszkodás hatására. Alig pár évig éltek így. Olyan súlyos egészségügyi következményei voltak annak, hogy az emberek túlnyomó részének órákkal napkelte előtt kellett felkelniük.
Engem is megvisel az őszi óraátállítás. A tavaszinak örülni szoktam.
Vagy továbbra is állítgassuk ősszel és tavasszal az óráinkat? Akkor télen és nyáron is a legkedvezőbb lesz a napkelte és a napnyugta időpontja. Viszont akkor bele kell törődnünk abba, hogy ősszel egyik napról a másikra sokkal korábban fog sötétedni, ami kellemetlenül érint minket.
Úgyhogy gondoljuk meg, mit akarunk! Mind a három verziónak van ára.
Melyik a legjobb nekünk?

Erőt kértem az Úrtól,

s ő nehézségeket adott,

melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,

és problémákat adott,

melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, gondolkodó agyat,

és testi erőt kaptam,

hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,

és Isten veszélyeket adott,

melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,

és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,

akiket segítsek.

Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem,

és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Imádságom meghallgatásra talált.

(Ismeretlen szerzőtől)

Stockfoto: Pixabay

Észrevettem, minél régebb óta dolgozik egy orvos elismerten jól, annál több dolgot csinál csupán hiúságból, hogy lássák, ő milyen klassz. Már nem szívből végzi a munkáját. Az sem, aki elhivatottságból kezdte el. Lehet, hogy még megdicsérni se szabad őt. Mert megsértődik, hiszen mindez magától értetődő!

Ha valaki új helyre költözik, megkérdezi a szomszéd nénit, hogy melyik orvost válassza. A szomszéd néni természetesen a Hűségest ajánlja. Mert barátságos, lelkiismeretesen megvizsgálja a betegeket. Elküldi őket a drágább vizsgálatra is.

Azért dolgozik még nyugdíjkorhatáron túl, mert őt ez tartja életben. Ha nyugdíjba menne, rövid időn belül meghalna.

Rendkívül szabálykövető. Sőt olyan szabályok miatt is izgul, amelyek nem is léteznek – csak ő találta ki azokat.

Ugyancsak „földhözragadt”. Számára a megfogható dolgok jelentik a biztonságot. A labor lelet, fizikális vizsgálat, gyógyszer, szabály…

Ha egy betege túl gyakran jár hozzá, akkor azért haragszik. Ha nem jár hozzá, akkor amiatt dühös.

Az orvos van a betegekért - vagy fordítva?

Ha a betegek vannak az orvosért, akkor az orvos fizessen a betegeknek!

Sokat figyeltem az orvosokat, hogy hogyan reagálnak arra, amikor valami olyat mesélek el nekik, amit borzasztónak éltem meg. Észrevettem, hogy minél régebb óta van a segítő a pályán, annál ritkábban szörnyülködik. A tapasztalt orvosok képesek kifejezéstelen arccal és rezzenéstelen tekintettel végighallgatni mindenféle rémes történetet. Hogy közben mit éreznek, az az ő titkuk marad. (Az orvosoknak mindenféle titkaik vannak!) Aki még csak tizennéhány éve van a pályán, sokkal többet csodálkozik. A Hűségesnek nem tudsz mondani semmi újat, legfeljebb olyat, amit nem hisz el, mert nem fér bele a világképébe.

A Természetgyógyászok a legkedvesebb, legaranyosabb és „legjobbfej” emberek a földön. Biztos, hogy nem az orvosok.

A Természetgyógyászoknak az az egyik legbiztosabb ismertetőjegye, hogy mind egyforma lelkesedéssel szidják a gyógyszereket és az egészségügyet. Ezt még a természetgyógyász orvosok is csinálják. Csupán néhány cuki, idős füvesember jelent kivételt ez alól.

A Természetgyógyásznő nem sértődik meg azon, ha boszorkánynak nevezik, és nem is tagadja. Olyan dolgokkal foglalkozik, ami már-már varázslás.

Az mindig gyanús, ha egy maszek kezelésen nehéz megegyezni a segítővel a konzultáció árában. Az, aki elhivatottságból csinálja, jellemzően kedvezményt ad annak, akin látja, hogy tényleg bajban van. Mindegy, milyen módszerrel gyógyít.

Gyerekek és állatok jól érzik magukat a Természetgyógyásznő társaságában.

Többnyire kedvesek, tapintatosak. Sokkal kisebb eséllyel káromkodnak, mint az átlag.

A Természetgyógyászok sokszor kicsit bolondosak. Fontos beszédtéma közöttük a horoszkópjuk kitárgyalása. Sőt olyan témákról lehet közöttük beszélgetni következmények nélkül, amelyek megemlítése pszichiáterek előtt veszélyes volna. Könnyen a zárt osztályon köthetne ki a delikvens. Kísértetek, auralátás, agykontroll, az időjárás befolyásolása…

Ez egy másfajta, puritánabb életforma. A Természetgyógyászok növényeket nevelnek, sok zöldséget esznek, gyakran vegetáriánusok. Nem isznak, dohányoznak.

Nagy általánosságban sokkal kevésbé féltek a korona vírustól, mint a többi ember. Az oltással szembe is szkeptikusabbak voltak. Kisebb valószínűséggel is olttatták be magukat, mint mások.

Nehéz nagy általánosságban jellemezni a Természetgyógyászokat, hiszen mind külön egyéniség. Annyifélék, ahányan vannak.

A jelenlegi kedvenc mottóm: „ahhoz, hogy megvalósulhasson az, ami lehetséges, újra és újra meg kell kísérelni a lehetetlent”! Több híres ember is állította ezt, például Hermann Hesse. Én is tapasztaltam ennek az állításnak az igazságát. Valóban sokkal többet tudunk elérni, megvalósítani annál, mint ahogy gondolnánk, amikor azt hisszük, hogy reálisan mérjük fel a lehetőségeinket, képességeinket. Olyan sok csodálatos gyógyulás történik, hogy a legtöbb embernek, aki valamilyen testi-lelki betegséggel küzd, nincs is szüksége akkora csodára. Ne gondold azt, hogy veled ez biztos nem történhet meg, dehogynem!

Émile Coué, francia pszichológus azt állította, hogy az akarat és a képzelet erejével az idegrendszer bármilyen testi vagy lelki betegséget képes gyógyítani.

        Az első mottó, amit kiválasztottam magamnak évekkel ezelőtt – elég rosszul voltam –, így szólt:

Weöres Sándor: Életpálya

Eddig se sikerült,

eztán se sikerül.

Csak eddig sikerült,

eztán nem sikerül.

Eddig nem sikerült,

majd eztán sikerül.

Eddig is sikerült,

eztán is sikerül.

Akkor ezt éreztem. Ebből a versből kiderült, hogy már más is érzett így, és ki tudott belőle keveredni. Van remény. Ezek a gondolatok segítettek nekem abban, hogy elkezdjem összegyűjteni az erőmet és a bátorságomat az élethez. Így tudja az ember felépíteni magában lépésről-lépésre a sikerbe vetett bizalmat. (Egy természetgyógyászati témájú könyvben bukkantam erre az idézetre.) 

A következő idézet tulajdonképpen soha nem volt a mottóm, de lehetett volna. Utólag magyarázta meg számomra, hogy mi tartotta bennem a lelket évekig – a hitem a természetgyógyászatban. Bár az nem csak akkor hat, ha hisz benne az, aki alkalmazza.

Babits Mihály: Sziget és tenger

Örökkék ég a felhők mögött

„A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz… Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne…”

Ezek a szavak, Tolsztoj szavai járnak az eszemben…

Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.

Ez igaz is: minél nagyobb hittel, bizalommal dolgozol a céljaid megvalósításán, annál nagyobb eséllyel jársz sikerrel. Továbbá könnyebben is fog menni, és magát az utat is élvezni fogod.

Találj valami olyat, amiben hiszel, ami lelkesíteni tud, amiért élni akarsz! Lehet az akár egy másik ember, akit szeretsz. Egy anyuka sokkal kisebb eséllyel lesz öngyilkos, mint akárki más. Hiszen ott van a gyerek, akiről gondoskodnia kell.

A legsikeresebb emberek nem feltétlenül a legtehetségesebbek. A legtehetségesebb ember is könnyen elkallódhat, ha nem hisz semmiben, nem igyekszik, hogy jobbá tegye a maga és mások életét. Szerintem a legfontosabb, ami a sikerhez kell, hogy valaki egy témának a „megszállottja” legyen, nagyon lelkesedjen érte, és rengeteget foglalkozzon vele. Ez lehet akár sport, művészet, vallás, kutatás, pénz vagy sok minden más. A gyógyulásért is lehet, kell lelkesedni! Elégedett lehetsz magaddal, ha mindent megtettél a gyógyulásodért, amit csak tudtál, akkor is, ha az igen kevés volt néha. Lehet olyan állapotod is, amikor semmi mást nem tudsz tenni, minthogy beszeded a gyógyszereidet. Akkor az elég.

 Beth Mende Conny:

Nincsenek lehetetlen álmok, csak belső korlátok, amelyekkel megszabjuk, hogy mi lehetséges és mi nem.

Persze, ha csak álmodozol, és nem teszel érte, nem fogsz elérni semmit. De lehet, hogy csak az önbizalomhiányod akadályoz a terveid megvalósításában, semmi más. Kezdd el, csináld lelkesen, és bele fogsz jönni!

Valójában csak magunkat akadályozhatjuk álmaink megvalósításában, más nem tudja ezt megtenni. Sokszor a legnagyobb akadálya annak, hogy megtörténjenek velünk a jó dolgok (legyen az bármi!), hogy úgy érezzük, nem érdemeljük meg. Lehet, hogy még csak nem is tudatosan érzünk így. Ez egy nagyon gyakori jelenség.

 Nem csak tőlem:

Bármi lehetséges, ha az ember igazán akarja, lelkesedik az ügyért, és belead apait-anyait.

Igen, ez a recept. Ha valami nem sikerül elsőre, akkor próbáld újra és újra – amíg szükséges! A tapasztalatom szerint a céloknak megvan az a természete, hogy előbb-utóbb elérjük őket. De néha előfordulhat, hogy csak akkor sikerül, miután évekig tartó próbálkozás után föladtad. Nem beletörődtél. Hanem föladtad egy magasabb erőnek.

Ha valamit igazán akarunk, akkor valójában még az se számít, ha rajtunk kívül senki se hisz abban, hogy képesek vagyunk rá. Amit el tudsz képzelni, azt képes is vagy megvalósítani.

Mindenkinek saját magának kell kihoznia az életéből, amennyit csak tud! Megpróbálod te is? Válassz magadnak te is mottót!

Mindenek előtt: légy hálás!

Íme egy gyakorlat, amelyet én is sokat csináltam:

Írj le minden reggel vagy este 10 dolgot, amelyért hálás vagy. Ilyenformán: „hálás vagyok azért, mert… köszönöm.” Nem az a cél, hogy gyorsan lefirkantsd ezeket a mondatokat. Minden egyes hála után állj meg, és éld is át! Nálam a harmadik-negyedik hála után azonnal javul a hangulatom.

Lehetsz hálás a pozitívumokért – sokszor ezt is elfelejtjük. Vagy azért, ami természetes. A negatívumokért hálásnak lenni már haladó verzió. Ez segít feldolgozni a nehézségeket. Végül eljutsz a spontán hála érzéséig, amikor áthat a puszta létezés öröme - nem is tudod, pontosan miért. Kúraszerűen érdemes végezni a hála gyakorlatot. A hálának gyógyító ereje van.